File:1895 Munkácsy műtermében.jpg

Magyar: Illusztráció 1895. április 14. Vasárnapi Ujság. "... Kértem, hogy mutassa meg újabb műveit, s a mester körülvezetett a műtermében. Legelőbb is a «Sztrájk»-ot néztük meg. Ez Munkácsy legújabb festménye. Egy sötét korcsmahelyiségben egy bőbeszédű népszónok asztalon állva erősen magyaráz valamit a hallgatóságnak. Nagyon izgalmas és mozgalmas kép. A szónok meggyőzni iparkodik a hallgatóságot állítása igazságáról, s mint az arczokról leolvasható, ez teljesen sikerül is neki, mert a hadonázó alakok ököllel és kalaplengetéssel demonstrálják, hogy a szónokkal tökéletesen egyetértenek. A kép jobb oldala előterében ül egy munkás, mellette sir neje, kis lánya. Elmerülve gondolkozik, vajjon csatlakozzék-e a mozgalomhoz; neki családja van, amelyet el kell tartania s ha nem dolgozik ma, mit esznek holnap?

Az alakok nagyon jellegzetesek. Sok szónokot láttam és sok hallgatót megfigyeltem, de ilyen tőről metszett munkásvezért s ilyen hálás hallgatóságot még nem láttam soha. Lehetetlen, hogy tipikusabb népizgató legyen a valóságban. Munkácsynak eleme a mozgó, nyüzsgő sokadalom. Csoportjai jó beosztásúak, alakjai kifejezők, előadása mesteri. Minden esetre számottevő alkotás a mester genre-képei sorozatában. Már teljesen készen van, díszes keretbe foglalva áll a műteremben s az idei Szalonban lesz kiállítva. Másolatban még nem jelent meg sehol sem. Hogy nagy hatású lesz, előre is bizton várható. A «Sztrájk»-tól jobbra van, már szintén keretbe foglalva, «Krisztus és a kesergő asszonyok» czimű festménye, mely Terebesre az Andrássy-mauzoleum számára készült. Azt a jelenetet ábrázolja, mikor Krisztus keresztre feszítése után a néptömeg eltávozik a szinhelyről, s csak a rokonok maradnak vissza, siratva a drága halottat. Ez voltaképen a folytatása Munkácsy «Golgotha» czimű festményének, de csak a tárgyánál fogva, mert a helyzet egész más és új. Óriási terjedelmű kép, életnagyságú alakokkal. E festménynél a mester újból egész tökéletességében láttatja művészetét s azt a rendkívüli világító erőt, mely az ő képeit oly sajátszerűen jellemzi. Csoportosítása kerekded, s egy részről a pompás színezés, más részről magának a kompozicziónak arányos harmóniája gyönyörködtet benne.

Munkácsy legújabb festményének czíme: «Ecce homo», s azt a jelenetet ábrázolja, mikor a kiváncsi tömegnek egy erkélyről fölmutatják Krisztus holttestét. Még csak vázlat ugyan, s még úgy is csak megkezdés, mert az alakok csupán körvonalakban vannak megrajzolva s a világossági masszák a sötét tónusoktól egy szinnel elválasztva; de már e könnyen odavetett rajzban is benne van a tragédiai hatás. Fent az erkélyen Krisztus holtteste, körülötte a közömbös pribékek, s alant a tolongó, nyüzsgő, kiabáló, ujjongó és kíváncsi néptömeg mutatja, hogy itt valami rendkívül fontos és az egész közönséget egyetemesen érdeklő dolognak kellett történnie. ..." (Szánthai István) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1895. április 14.)